2009. 03. 05.
Örökség - Egyikük sem örökösnek készült, végül mégis mindannyian átvették, amit az apjuk elindított. Előtte azonban meg kellett harcolni az örökségért.
„Nálunk az volt a szerencsés, hogy atyám engem is, feleségemet is hozzáengedett a találmányhoz, mi pedig hozzáengedtük barátainkat, majd a cég menedzsmentjét” – Béres József, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke.
Atyám nem volt vállalkozó típusú ember, és tulajdonképpen én sem vagyok az. Ő agrármérnök volt, én eredetileg vegyész, mindketten kutatók. Az élet hozta így: atyám számára, hogy megvívja harcait, és az én számomra, hogy a családi céget vezessem – így fogalmaz ifj. Béres József, a Béres-csepp örököse, a Béres Gyógyszergyár elnöke.
„Édesapám az én pályakezdésem idején, 1977-ben Kisvárdán a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézetben dolgozott, meglehetősen zaklatott körülmények között. Kuruzslónak kiáltották ki, rendőrségi feljelentést tettek ellene, házkutatást tartottak nála. Érthető, hogy ilyen helyzetben nem hívott, sokkal inkább küldött, és úgy gondolta, hogy jobb lesz nekem, ha vegyészi pályafutásomat nem mellette kezdem el” – emlékszik indíttatására az ifjabbik Béres. Az apa úgy gondolta, hogy abban a zűrzavaros időszakban jobb, ha a fia a maga útját járja. A rendőrség természetesen semmi olyan vagyontárgyat nem talált, amelyet Béres József a csepp áruba bocsátásával halmozott volna fel, hiszen ilyesmit ő soha nem is tett, mindig ingyen adta a készítményét a rászorulóknak. Végül felmentették a vádak alól.
Később, nagy társadalmi nyomásra, a hatóságok engedélyezték a Béres-csepp toxikológiai vizsgálatát, majd forgalomba hozatalát.
Ifjabb Béres József 1977-től az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében dolgozott, mint kutató vegyész. 1981-ben doktorált le, 1986-ben megszerezte a kémiai tudományok kandidátusi fokozatát. Szintetikus szerves kémiával foglalkozott, nukleozidokkal, nukleotidokkal, amelyek minden élő sejtben megtalálható anyagok. A kutatómunka vírus- és daganatellenes vegyületek előállítását célozta. „Nagyon szerettem a korábbi pályámat, nagyszerű vezetőim voltak, akiktől sokat tanulhattam, meg voltam elégedve az ottani körülményekkel, és saját előmenetelemmel is” – mondja.
De 1989-ben a rendszerváltozás új szeleket hozott. Lehetőség nyílt részvénytársaságok megalakítására. A Béres Export- Import Rt. az elsők között alakult meg az újonnan létrejövő vállalkozások sorában. A társaság visszavásárolta a Béres-csepp gyártási jogát a Herbáriától, elérkezett tehát az idő, hogy Béres József saját kezébe vehette sorsának irányítását.
Az ifjabbik Béres erkölcsi kötelességnek érezte, hogy édesapja mellé álljon, és tudása szerint segítse őt a vállalatban. Az idősebb Béres eleinte féltette fiát, amiért szépen ívelő akadémiai karrierjét egy bizonytalan sorsú vállalkozásra cseréli, ugyanakkor nagyon örült neki. Elkélt a biztos támasz Budapesten, hiszen a feltaláló Szabolcs megyében élt, és nem is költözött a fővárosba. 1956-tól haláláig, ötven éven át ugyanabban a házban lakott Kisvárdán.
„A vállalatba egyfajta kötelességtudat vezetett – így vall erről az időszakról az örökös. - Úgy éreztem eljött az idő, hogy azt a célt és azt az eszmét, amelyért atyám annyit dolgozott, és amelyért oly’ sok hányattatás érte, azt most én is tudom segíteni.
Az ifjabb Béres előbb a kihelyezett termelés ellenőrzésével foglalkozott, illetve a Béres cseppel összefüggő kutatási és termékfejlesztési munkák irányításában vett részt. A cég az első pár évben az újonnan kifejlődő piacgazdaság keretei között működött, de még nem volt profi menedzsmentje, a munka inkább ösztönös volt, mint tudatos. Induláskor öt tulajdonos volt, két japán személy, Szép Sándor, aki a cég motorjának számított, Kósa Ferenc filmrendező, aki elementáris hatású portréfilmet forgatott Béres József kálváriájáról, valamint maga a feltaláló. Szép Sándor sajnos meghalt, az ő tulajdonrészét, majd később a többiekét is a Béres család megvette, így ma ők rendelkeznek az irányító befolyással.
„Mi külön fejlődtünk, ő végezte a maga kutatómunkáját, én az enyémet, tehát mint kutató nem mondhatom, hogy atyám tanítványa lettem volna” – elemzi az apa-fiú viszonyt ifj. Béres József. Munkatársakká csak 1989 után lettek, ekkortól lehet beszélni a közös cél érdekében végzett tevékenységről. Id. Béres József továbbra is kutató maradt, és a kisvárdai laboratóriumában dolgozott. A cég ügyeibe, például kereskedelembe, marketingbe nem folyt bele Ebben nyilván szerepet játszott kora is, hiszen a cégalapításkor 69 éves volt. „A tanítást – tanulást én inkább egyfajta szemléletmód átadásaként értelmezem. Ennek egyik pillére a kutatói magatartás, a kérdések megközelítése és a válaszok keresése. Atyámat mindig a válaszok megtalálása izgatta, nem ragadt le egy téma mellett, hanem amerre a kutatás sodra vitte, abba az irányba haladt előre. Agrármérnök volt, de amikor látta, hogy a nyomelemek kérdése többről szól, mit a növények egészségéről, és látta, hogy fontos szerepük van az állatok és az emberek életében is, akkor képes volt előre lépni a korábbi körökből. A legfontosabb, amit tőle tanultam, az a szintetizáló képesség. Ő nem egy szűk területen akart mélyre ásni, hanem kiterjeszteni akarta a tudást.”
„Emellett fontos apai örökségem édesapám erkölcsi példája. Az, ahogy tisztelte az életet, ahogy szerette az embereket, ahogy becsülte a hazáját. Például számára nagyon fontos volt, hogy találmánya itt Magyarországon hasznosuljon, mert ő elsősorban az itt élő embereket akarta segíteni. Ebből következik, hogy soha nem is kísértette meg külföldi ajánlat, hiába jöttek a világ minden tájáról vevők a Béres Csepp titkára.” – emlékezik a fiú.
Ifjabb Béres a földrajzi távolság ellenére is igyekezett a lehető legtöbb döntésbe bevonni az édesapját, akinek így természetesen rálátása volt a legfontosabb vállalati folyamatokra. 1989-től, a vállalat létrejöttétől haláláig, 2006-ig, a feltalálónak nyugodt, sikerekben gazdag szép évek jutottak, révbe ért, és elégedettséggel töltötte el, hogy amiben hit, amiért küzdött, az végül megvalósult.
1993 után a vállalat egy sokkal tudatosabb, piacorientáltabb, mondhatjuk professzionálisabb úton indult el. Ifjabb Béres vezetésével közgazdasági, kereskedelmi és marketing területeken jártas szakembereket vontak a menedzsmentbe. A korábbi vezetés csaknem egészét lecserélte a család. Akkor fogant meg a gondolat a több lábon állás tekintetében is, hogy a Béres Csepp mellé más termékeket is fejlesszenek, forgalmazzanak, illetve más vállalkozásokat is próbáljanak sikeresen működtetni. 1993-ben jelentek meg az első Béres-pezsgőtabletták, amit áttörésnek lehet tekinteni. Azt maga a feltaláló is tudta, hogy nem lehet egy cégnek egyetlen termékkel élni, és támogatta a fejlesztéseket.
„Sok találmánnyal előfordult már, hogy tulajdonosa, feltalálója annyira rátelepszik szellemi termékére, annyira ragaszkodik hozzá, hogy önmaga gátolja a fejlődését. És azt is tudjuk, hogy egy emberben minden képesség nincs meg, egy ember mindenhez nem érthet. Nálunk az volt a szerencsés, hogy atyám engem is, feleségemet is hozzáengedett a találmányához, mi pedig hozzáengedtük barátainkat, majd a cég menedzsmentjét” – mondja ifjabb Béres. Egy új ember, egy új megközelítés sokszor nagyot lendíthet előre. Erre jó példa, hogy a feltaláló, természetesen saját sérelmei miatt, nagyon bizalmatlan volt az orvostársadalommal. Épp eleget pocskondiázták, és gátolták a munkáját. A következő generáció lett az, amelyik célul tűzte ki, hogy a készítményt hivatalosan gyógyszerré törzskönyveztesse, hogy az orvosokkal is elfogadtassa, és a feltalálót kibékítse velük. Sikerült!
A család ma kizárja, hogy a Béres Cseppet, vagy a céget eladja. A vállalatcsoportban természetesen van példa cégvásárlásra, cégeladásra, de amihez érzelmileg erősen kötődnek, a Béres Gyógyszergyár, a Béres Csepp, a Béres borászat marad családi tulajdonban. A 270 fős anyavállalat igyekszik külföldön is terjeszkedni, még ha a Béres csepp magyarországi nimbuszát nehéz máshol is érvényesíteni. Egyéb termékeikkel is érnek el sikereket: az Antifront nevű készítményük például az év gyógyszere lett Ukrajnában. Maga a Béres Csepp egyébként nem titkos recept alapján készül, hiszen mint gyógyszer és mint szabadalom, kötelező számára a nyilvánosság. Többször próbálták már hamisítani, utánozni, kevés sikerrel.
A Béres házaspárnak három gyermeke van. 27 éves lányuk közgazdász és kommunikációs szakember, jelenleg a cég marketingosztályán dolgozik. A 21 éves fiú a Corvinus Egyetem harmadéves hallgatója. A kisebb fiú 12 éves, benne úgy tűnik művészvér csörgedezik. A családfő azt mondja, hogy ma már leginkább az hajtja, az motiválja, hogy úgy látja, lesz kire hagyni a céget.
Forrás: Manager magazin márciusi szám, 42. oldal
