2010. 05. 28.
Nemrég volt, de már csak ritkán kerül szóba a borzalmas pusztításokat okozó haiti földrengés. Arról sem hallani ma már, hogy hány szervezet segítette az életben maradtakat és a fájdalmas árvaságra jutott gyermekek ezreit.
Az adományozók sorában az első között találjuk a Béres Alapítványt, amelynek képviselői - épp a kicsikre gondolva - 15 ezer doboz gyermek-fájdalom- és lázcsillapító készítményt juttattak el a rászorultakhoz. Ismerősök, barátok és hivatalok segítségével két nap alatt bonyolították le az egyébként hetekig tartó tranzakciót, amely 5,7 milliós értéket jelentett. Béres Klárával, a Béres Alapítvány elnökével, a tudós feltaláló, Béres József menyével arról beszélgettünk, hogy miképp lett a család számára törvény a kötelező segítségnyújtás?
Az örökség
Minden út Béres Józsefhez vezet, aki most lenne 90 éves. Az alapítvány épületének tágas földszintjén elhelyezett fotók révén és persze Béres Klára irodájában, ahol azt a szellemiséget bogozzuk, amelynek meghatározó eleme a segítségadás. Az nem kérdés, hogy honnan jött ez a mentalitás. Az elhíresült cseppek feltalálójának menye, aki a tudós portréját tiszteletből könyvben is megörökítette, varázslatos személyiségnek ismerte meg apósát, aki - szavaival élve - az "önzetlen szeretet és a segítőkészség" példáját adta. Az ő környezetében nem lehetett másmilyen az ember. A Béres Alapítványt sem jellemezhetné másfajta gyakorlat. Klára asszony még fiatal egyetemistaként ismerte meg a tudós kutatót, mint fiának a barátnője, s a nyári szabadság idején szívesen segített neki az egyre nagyobb számban érkező betegek fogadásában. Ezek a hetvenes évek voltak Béres József munkássága szempontjából a legnehezebbek, de talán a legizgalmasabbak is. Klára nem csupán egy találmány születésének stációit, a fáradhatatlan szorgalmú kutató küzdelmét tapasztalta meg közelről, hanem az emberséget is.
A gyógyító cseppek
A Béres Cseppnek hamar híre ment, és némi túlzással a világ minden pontjáról jöttek a betegek hozzá gyógyulásért. Kisvárdai lakása előtt hosszú sorok kígyóztak. Klára asszony megfogalmazása szerint apósa "felülírta a segítséggel a törvényt". A mások szeretete adott erőt neki, és nem tudott másként, csak jó szándékkal fordulni az emberek felé.
- Emlékszem, az édesanyját többször idézte, aki azt mondta neki: ha segítséget kérnek tőled, kötelességed segíteni - gondol vissza a régebbi időkre Klára asszony. Közben fotókat mutat, egyebek között sorban álló emberekről, akiket mindig nagy érzékenységgel fogadott az apósa.
Volt, hogy megetette az étlen-szomjan várakozók között rosszulléttel küszködő idős nőt. De előfordult olyan eset is, hogy a messziről jött embernek éjjeli szállást keresett, mert az már nem tudott mivel hazautazni. Vagy pénzzel segítette ki azt, akinek a vonatjegyre nem tellett. A legendárium talán legszebb darabja a négyéves kislányról szól, aki a ház előtt, az utcán elébe szaladt, átölelte, felnézett rá, és azt mondta:
- Bácsi, én szeretlek téged.
- Miért szeretsz?
- Mert meggyógyítottál.
Adni jó
Szóba került a jelenlegi árvízi helyzet, amelyet a szakemberek az eddigi legnagyobb jelzővel illetnek. Béres Klára ma még nem tudta megmondani, hogy a víz levonulása után felmért emberi károk orvoslásában miképp fognak részt venni. Egy bizonyos, ott lesznek a segítők között. Már csak azért is, mivel a rászorulók megsegítésében a hazai és a határon túli magyarok élveznek prioritást. Egyébként szerinte az adni jó - kőkemény igazság. Mint ahogy az is, hogy kétféle Magyarország van. Az egyik a média országa, a másikat a segítő, jó szándékú emberek alkotják.
Forrás: Népszava - 2010. május 28.
