A Nap Vendége Dr. Béres József

2008. 04. 18.

Lakatos László (műsorvezető): - Köszöntöm a hallgatókat. A mikrofonnál Lakatos László. A nap vendége ma, itt a Gazdasági Rádióban Dr. Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke. Jó estét kívánok.

Dr. Béres József (elnök, Béres Gyógyszergyár): - Jó estét kívánok.

Műsorvezető: - Kezdjük azzal, mert azt hiszem, hogy ez ma megkerülhetetlen kérdés, hogy a gazdasági helyzet az ma, Magyarországon, hát mondhatni nem igazán rózsás és a legtöbb cégvezető azért arra szokott panaszkodni, hogy most szűkül a piac. És, bár Magyarországon az egészségi állapotok sem, tehát, az egészségünk sem túl jó, hát, ez mondjuk, azért feltételezi azt, hogy igény az van a gyógyhatású készítményekre, illetve a gyógyszerekre, de önök hogy élik meg? Az önök cégének milyen ez a környezet most jelenleg?

Dr. Béres József: - Igen. Hát, mi első sorban a saját házunk táján próbálunk söprögetni. Épp ezért a környezettel ugye, kevesebbet foglalkozik, vagy inkább magánbeszélgetésekben. A vállalat alapvetően úgy működik, hogy terveket készítünk. Ezt próbáljuk természetesen makro- és mikró gazdasági környezetben helyezve és megalapozottan tenni. És aztán nézzük ezeknek, a terveknek a megvalósulását. Olyan szempontból jól vagyunk, hogy többé-kevésbé én, a vállalataink, beleértve a gyógyszergyárat is, tervszerűen működik. Természetesen a környezet lehetne kedvezőbb, hisz mindenki tudja, hogy az utóbbi években milyen terhek érték a gyógyszerpiac szereplőit. Ha nem is feltétlenül...

Műsorvezető: - Önöket is?

Dr. Béres József: - Természetesen bennünket is. Kevésbé talán, mert ugye, tipikusan a Béresnek nincsenek támogatotti, vagy vényes szerei. Ezen belül természetesen hangsúlyozni kell a támogatotti szerek kategóriáját, hisz a központi állami költségvetésből ezeket, a szereket támogatják. Ilyen szempontból ezeket, a megszorító intézkedéseket könnyebb volt, vagy könnyebb pillanatnyilag átvészelni. Ez egyébként egy tudatos magatartás is volt részünkről, amikor, körülbelül 2002-ben úgy döntöttünk, hogy igazán ez a kis, de magyarnak elég nagy gyógyszergyár igazán nem a vényes és a támogatotti szerek irányába halad, hanem elsősorban az úgynevezett OTC piacot, tehát, a vény nélkül megvásárolható, kapható szerek piacát célozza meg saját piacaként.

Műsorvezető: - Egyébként ez a piac Magyarországon milyen? Mennyire van ebben bővülés?

Dr. Béres József: - Ez egy kisebb piac természetesen, vagy egy kis fragmentuma tulajdonképpen a teljes gyógyszerpiacnak. A piacnak a bővülése lassúbb, mint a teljes gyógyszerpiacé, de mi bizakodunk abban a tekintetben, hogy az úgynevezett öngyógyszerezés, hisz itt erről a piacról van, tulajdonképpen szó nagy potenciállal rendelkezik, és nyugati összehasonlításokat is alapul véve ennek fejlődnie kell Magyarországon is. Emellett szólnak ezek, a megszorító intézkedések is bizonyos értelemben, hisz a központi támogatásból kevesebb jut az egészségügyre, és ezen belül a gyógyszerekre megvásárlására, vagy támogatására, akkor kénytelenek leszünk jobban a zsebünkbe is nyúlni, és önmagunkról gondoskodni.

Műsorvezető: - Ugye, itt főként a fájdalomcsillapítókat látja az ember nap, mint nap a televízióba.

Dr. Béres József: - Véleményem szerint, az öngyógyszerezés azért tágabb, minthogy fejfájás csillapítókat veszünk be, vagy fájdalomcsillapítókat, hisz minden olyan, amivel az egészségünket meg tudjuk egyáltalán őrizni, vagy betegségeket tudunk elkerülni. Tehát, nem csak terápiás szerekről lehet szó ebben az esetben, hanem egyáltalán a kondíciónknak, fittségünknek a megtartásáról is, hisz ez az elsőleges prevenció tulajdonképpen, hogy így tegyünk valamit. És ilyen értelemben az általános hatású szerek, nevezhetjük azokat roboráló szereknek, vagy akár vitaminoknak is, szóba jönnek mindenképpen. Az öngyógyszerezésnek persze nagyon sok egyéb váll faja van, ahol OTC termékeket, vagy akár étrend kiegészítőket lehet alkalmazni. Ilyenek lehetnek, akár a mozgásszervi problémák is, hisz, ha egy kalcium kiegészítésről beszélünk, nem feltétlenül kell gyógyszereket bevenni ehhez.

Műsorvezető: - Egyébként az, hogy Magyarországon is most már egyre inkább terjed az úgynevezett wellness életmód és az, hogy hát, ha még nem is kívánatos mértékben, de egyre inkább az emberek elkezdenek odafigyelni arra, hogy mit esznek, hogy esznek. Azt önök érzik a forgalmon? Tehát, mit tudom én, tudatosan szedik, az emberek mondjuk a C-vitamint például, ami ugye, egy alapvető vitamin ahhoz, hogy jobban érezzék magukat?

Dr. Béres József: - Egyfelől éreznénk. Talán ezt mondanám, hogy éreznénk, ha egy picit jobban menne a gazdaság. Természetesen egy akadozó gazdaság esetében mindenképpen az emberek tömegei szembesülnek bizonyos gazdasági nehézségekkel. Ilyen körülmények között nem várhatjuk, hogy hatalmas növekedő piacokkal szembesüljünk. A gyógyszerpiacban tulajdonképpen nincsenek is ilyenek. Tehát, ha most egy picit drasztikusan, vagy negatívabban fogalmazom, akkor többé-kevésbé a szereplők is a túlélésre játszanak. Én nem hiszem, hogy különösen egy ilyen méretű cég abban törheti a fejét, hogy milyen piaci növekedéseket lehet pillanatnyilag elérni. Mi, és mindenki tulajdonképpen hosszútávon tud gondolkodni. Én úgy gondolom, hogy az öngyógyszerezésnek egyáltalán az önmagunkról való gondoskodásnak, az állam helyett, hogy mi is kezdjünk el azon gondolkodni, hogy mit tehetünk, akár az egészségmegőrzésről, vagy bizonyos egyszerűbb betegségek kezelésére. Ez előtérbe fog kerülni a jövőbe. Én nem hiszem, hogy rövid-, közép- és hosszabb távon lényegesen több pénz fog jutni központi forrásokból az emberek többségének az ápolására. Tehát, mindenképpen a tudatosság, az öngondoskodás, az OTC szerek előtérbe kerülhetnek Magyarországon is.

Műsorvezető: - Hát, akkor ezek szerint ez azt is jelenti, hogy ugyanazt a kis szelet tortát próbálják elosztani egymás között a különböző készítményeket előállító gyárak. Mekkora a verseny ezen, a piacon?

Dr. Béres József: - Azt, hogy nem számítunk bővülésre, ezt mondjuk, az előttünk álló 1-2 évre mondhatom. Természetesen mi reménykedünk magánemberként és vállalkozóként, vagy vállalatként is az, hogy a magyar gazdaság egyszer csak belendül és nagyobb teljesítményre lesz képes. Akkor az emberek pénztárcájában is több lesz. Én úgy gondolom, hogy az úgynevezett áhított középréteg is meg fog erősödni, hisz mi nem 1-2 milliomosból, vagy milliárdosból tudunk megélni, hanem igazán a széles, jómódú tömegekből. Ehhez egy erősebb középosztály kell mindenképpen, amely véleményem szerint most azért szűkül, szegényedik. Tehát, ha ez megfordul ez a sorskerék, akkor tulajdonképpen máris egy jobb pozícióba kerülnek ezek, a gyártók is. És természetesen a lakosság is, hisz ezek, a termékek értük vannak...

Műsorvezető: - És akkor a verseny az...

Dr. Béres József: - A verseny az természetesen erős, ugye versenyezni mi is szeretünk, és többé-kevésbé ez, az ami alól kivételt sem szeretnénk kérni, vagy kapni. A helyzet, ha árnyaljuk, akkor azt lehet mondani, a szomorú helyzet tulajdonképpen, hogy itt van egy jelentős mondjuk, szereplő a Béres Gyógyszergyár az OTC piacon, de ez a nagy multinacionális játékosokhoz képest elenyésző szereplő tulajdonképpen.

Műsorvezető: - És miben érzik igazán a hátrányát ennek, hogy kicsi magyar cég?

Dr. Béres József: - A hátrány első sorban nyilván a méretgazdaságosságból adódó tényezőkben fogható meg. Tehát, hogy ki mekkora volumenekben állít elő például, készítményeket, vagy tőkeerőben. Hogyha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy egy cégnek, ami egységnyi azzal szemben, amelyik tízezer, kevesebb a tőkéje, kevesebb a piacra kerülési esélye. Kevesebb a marketingre fordítható eszköze, orvos látogatásra és a többi, fordítható eszköze. Ennek ellenére, ezt egy tényként kell elfogadnunk és mindent meg kell tenni, hogy ezekkel, a hátrányokkal szemben föl tudjunk mutatni olyan előnyöket, ami pontosan a hazai vállalat sajátosságaiból adódik, a kisebb méretből adódik. Az erős, lojális szervezetből adódik ecetéra.

Műsorvezető: - És, ha már a lojalitást említette, a vásárlók mennyire lojálisak, mennyire érzik ezt? Mert én azt gondolnám, legalábbis, ha most magamból indulok ki, hogy ugye, a "70-es években az édesapja története az minden jóérzésű embert azért egy kicsit megmozgatott. Tehát, az, hogy van egy ember, aki kitalált valami csodát. Ahogy, a Béres csepp kikerült a köztudatba, és aztán mondhatom egy évtized, amíg folyt ez, az hihetetlen küzdelem, amíg egyáltalán eltűrték, hogy legyen ez a szer. Ez az előtörténet, ez nem ad egy óriási segítséget a piacon?

Dr. Béres József: - Nyilvánvalóan atyámnak, a Béres cseppnek az előtörténete az egy jelentős társadalmi ismertséget, elfogadottságot, szimpátiát, és sok minden egyebet jelentett akkor. De, most nyilván ez ma is részben él, bizonyos emberek, fogyasztók fejében, de ma már olyan óriási a zaj, a médiában tulajdonképpen, hogy ezek apránként elhalványulnának, hogyha az ember nem tesz ez ügyben semmit. Fönn kell tartani folyamatosan ezt a kedvező fogadtatást egy magyar gyógyszergyár, aminek a neve ugye, összecseng egy készítmény nevével, illetve jó atyám nevével, és akkor ez hosszútávon működik. Esetünkben ténylegesen az a helyzet szerintem, hogy az évtizedeken keresztül képes működni, de nem azért, mert mondjuk 75-ben a magyar ifjúságban írtak egy cikket, hogy Zseni, vagy sarlatán - róla, hanem azért, mert ezt folyamatosan ápoljuk ezt a jó hírnevet, ezt az arculatot, vagy image-t, ami kialakult a vállalatról, vagy erről a névről. Folyamatosan kell ezt ápolni. Ma már ugye egyszerűbb eszközök vannak, amit ugye, marketingnek hívunk sok esetben, vagy kommunikációnak, PR-nak. Nyilvánvaló, hogy az, ami atyámmal történt az erre a nyelvezetre is lefordítható tulajdonképpen, hisz ma azt mondanánk, hogy micsoda promóciója volt, vagy kampánya volt, vagy milyen ismertségre tett szert. Micsoda reklámfogás volt, mondjuk, egy "Utolsó szó jogán" című filmnek a bemutatása a televízióban. Ugye, a "80-as évek végén. Ezt akkor nem így éltük meg természetesen, hisz ezekről az eszközökről legfeljebb tankönyvekben lehetett akkor még olvasni, de akkor még a piac nem is így működött Magyarországon. Mivel a piac átalakult, föl kellett venni azokat, az eszközöket, föl kellett venni a kesztyűt és ezekkel, az eszközökkel, hasonló eszközökkel lehet harcolni, vagy küzdeni, vagy versenyezni tulajdonképpen a piacon. És hát, ebben a tekintetben a vállalatainkat többé-kevésbé próbáltuk úgy "93 elejétől a piacnak megfelelően, profi módon menedzselni.

Műsorvezető: - Mennyire kell az árral versenyezni, és mennyire lehet? Ha már említette, hogy a nagy multinacionális cégeknek azért sokkal több tartalékuk van. Például, akár egy árversenybe is.

Dr. Béres József: - Így van. Hát, kell az árakkal versenyezni, illetve hát, megfelelő piaci árakat kell kialakítani. Mi nem vagyunk tipikusan az a cég, aki mondjuk, az árak letörésére bazírozna. Egyrészt a saját piacunkat se akarjuk tönkre tenni másrészt pedig, pontosan a méretgazdaságosság hiányából adódóan mi nem törekedhetünk nagyon alacsony fogyasztói árakról, vagy árakra egyáltalán. De, mivel ugye, jobbára magyar piacon operálunk, a hazai pálya előnyeit úgymond felajánlva a fogyasztóknak, egyfajta árelőnyt szoktunk megfogalmazni az árainkban. Mondjuk, prémium termékek kategóriájában multinacionális gyártókkal szemben. Az árpolitikában, vagy az árképzésben nyilván az a helyes, hogyha az ember a piaci környezetből indul ki és próbálja az árakban kifejezni tulajdonképpen a minőséget, meg hát, a piacnak a potenciáját. De, tulajdonképpen, amikor kifejlesztünk egy terméket jobbára egy minőségi, tehát, az áru minősége, a termék minősége és a termék árskáláin próbáljuk elhelyezni a mi árunkat, hogy ez versenyképes legyen. Ezektől, a piaci áraktól nagymértékben elszakadni vagy badarság - ez alatt értem azt, hogy lefelé -, vagy pedig butaság fölfelé, mert az egyik esetben tönkretesszük a piacot, a másik esetben pedig, nem fogy az áru.

Műsorvezető: - Na, most nem véletlenül kérdeztem én az árversenyről, mert nekem, fogyasztóként az a tapasztalatom, hogy amióta engedélyezett ezeknek, az OTC szereknek a patikán kívüli forgalmazása, én nem nagyon tapasztalom, hogy úgy megindult volna, ez az irgalmatlan árverseny, amit itt ígértek nekem. Sőt, teszem hozzá, hogy én azt érzem igazából, hogy mivel, hogy az egészségemről van szó, a gyógyszergyárak egyszerűen tudják, hogy vagy megveszem, vagy az egészségem bánja.

Dr. Béres József: - Hát, ezek, az árak ebben az esetben szerintem nem a gyógyszergyártókon működnek, hiszen nekik van egy költségük, egy önköltségük. Van egy piaci átadási áruk. Odaadják a terméket különböző kereskedőknek, nagy kereskedőknek az értékesítésre. Itt inkább egyrészt a piacon értékesített volumenek számítanak, hogy hol, mennyit értékesít a piac pillanatnyilag ezekből, a szerekből, és nyilvánvaló, hogy a gyógyszerek, elsősorban a gyógyszertárakban, a patikákban értékesülnek bármilyen kategóriáról is beszélünk. A másik pedig tulajdonképpen az árat az határozza meg, hogy az, az értékesítési csatorna, amit akár újként kipróbálunk az olcsóbb a régihez képest, vagy drágább a régihez képest.

Műsorvezető: - Na, most amikor volt ez a váltás, akkor önök kiálltak a patikák mellett és azt mondták, hogy önök nem kívánnak beszállni ezekbe, az új csatornákba. Az óta változott-e a helyzet és engedtek-e ebből az álláspontból?

Dr. Béres József: - Hát, mi nem vagyunk olyan nagyképűek, hogy azt hinnénk, hogy a Béres csinálja a passzát szelet tulajdonképpen. Tehát, mi jobbára törvénytisztelő, törvénykövető és különböző piaci trendeket követő cég vagyunk és nem első sorban ennek a kilobbizói, vagy kialakítói. Ebben az értelemben mindig a megváltozott körülményekhez próbálunk alkalmazkodni. Tehát, ezek, a változások sem annak köszönhetőek, hogy a Béres ezt így akarta. Amikor azt mondtuk, hogy tulajdonképpen nem akarunk ebben részt venni, azt elsősorban úgy kellett érteni, hogy mi jól elvoltunk a patikusokkal, a patikákkal és úgy gondolom, hogy az elmúlt 5-10 évben semmiképpen nem lehet azt mondani Magyarországra, hogy azért, mert patikákban árultak csak gyógyszereket, ezért gyógyszerhiány volt. Jött egy új trend, bizonyos érdekeknek megfelelően. Mi ehhez próbálunk és próbáltunk alkalmazkodni. Pillanatnyilag azt látjuk, hogy ezek, az új csatornák megnyíltak, de jelenleg a gyógyszereknek az értékesítése még nem ért benne el olyan volument, hogy egyrészt ennek az árra gyakorlott hatása kedvező lenne. A másik pedig tulajdonképpen ugye, a patikák korábban olcsóbb elárusítási, értékesítési helynek számítottak a gyógyszerek tekintetében és ma is olcsóbbaknak számítanak. Tudniillik nyilvánvaló az élelmiszerláncokban egy csomó költség rakódik rá még az árra, egy átadási árra. Nagyobb az árrés netalántán, és ebből egy magasabb fogyasztói ár is kialakulhat.

Műsorvezető: - Bár éjjel kettő órakor a benzinkút, nem biztos, hogy drágább, mint egy patika.

Dr. Béres József: - Természetesen. Egy biztos, hogy minél több a disztribúciós hely egy termék annál könnyebben hozzáférhető. Tehát, ennek a trendnek egy előnye kétségtelenül lehet, még könnyebb hozzáférés bizonyos gyógyszerekhez.

Műsorvezető: - Beszéltünk arról, hogy a magyar piac, hát, ha nem is zsugorodik, de mondjuk az OTC gyógyszerek piacán viszonylag nagy a harc, kevés a fóka. Már csak azért is, mert a megszorítások eléggé érintik a magyar lakosságot. És gondolom ez az oka annak, hogy egyre fontosabbnak érzik az exportot.

Dr. Béres József: - Így van.

Műsorvezető: - És ugye, ha jól tudom Romániában és Ukrajnában kezdték meg, külföldön a tevékenységet. Miért pont ez a két piac?

Dr. Béres József: - Igen. Hát, ha most szabad visszautalnom egy pillanatra ugye, az alapítói szándékokra, ami "89-es volt, annak a lényege az volt, hogy a Béres cseppel az egész világban kereskedni kell. Ugye, ezek, az alapítók a magyar piacból indultak ki. A környező piacok - itt gondolok persze a nyugati piacokra viszont, már rendkívül fejlettek voltak, tehát, oda betörni is csak nagyon nagy marketing befektetéssel lehetett, vagy lehetett volna. A Béres cseppel tulajdonképpen az a helyzet alakult ki, hogy a világ nagyon sok országában szabadalmaztatott, védjegyeztetett, és forgalmazott szerré is vált, különböző léptékeken. Különböző kísérleteket hajtott végre az idők folyamán a vállalat, mígnem elérkeztünk ehhez, a nagyjából 2000-es, 2002-es időszakra, amikor többé-kevésbé megfogalmaztuk, hogy mi elsősorban Keletközép-Európával szeretnénk foglalkozni, mint az úgynevezett stratégiai piacokkal. Ennek egyik elsődleges oka nyilván a régiós jelleg, hogy egy magyar szereplőből egy regionális szereplővé fejlődni apránként. Meg volt ennek a múltja a "90-es években, hisz, ami a Szovjetunió és utódállamai, ezen belül Oroszország, Ukrajna ugye, meg voltak és piacaink is voltak. Elsősorban Csernobil révén kerültünk ki még a "90-es évek legelején. Tehát, elég jó névismertség, és Béres csepp ismertség volt Ukrajnában megfigyelhető. De az új definíció az elsősorban a régiós jellegből, illetve abból adódott, hogy akkor ezek, az országok ugye, még nem voltak tagjai, és részben ma sem tagjai az Európai Uniónak, ahová mindenképpen, különböző okoknál fogva könnyebb penetrálni ezekre, a piacokra. Ennek van hatósági engedélyeztetési váll faja. Tehát, nyilvánvaló, hogy egy Németországban, vagy akár Európai Unióban, vagy Japánban nehezebb egy gyógyszert törzskönyvezni, ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy a piacra való belépésnek a költsége, a piaci korlátok is alacsonyabbak. Nincs olyan verseny, olcsóbban be lehet jutni ezekre, a piacokra.

Műsorvezető: - Ráadásul ugye, Ukrajna az egy hatalmas piac.

Dr. Béres József: - Így van. Ezek, nagy országok, ilyen 25-50-55 milliós lakossággal körülbelül. Tehát, itt nyilván jelentős piaci jövő is áll ezekben, az országokban. És, hát elkezdtünk itt különböző dolgokat. A lényeget mondom és a végét a történetnek, hogy aztán oda jutottunk, hogy valahogy a dolgokat ugyanúgy kell csinálnunk ezekben, az országokba is, Magyarországon. Tehát, engedélyeztetnünk kell a piacokra a releváns termékeket. Ezek, megtörténtek, illetve folyamatosan történnek. És, hát, egy olyan értékesítési rendszert, és egy olyan kommunikációs rendszert, marketing rendszert kell kiépíteni, ami lényegében kompatibilis a magyarhoz képest. Nyilván nem ugyanazt mondjuk ott el a fogyasztóknak, meg nem ugyanúgy viselkedünk, de azért hasonló az egésznek a struktúrája.

Műsorvezető: - És Románia és Ukrajna mennyiben hasonlít ezen a területen? Tehát, mennyire lehet ugyanazt csinálni, vagy mindegyik különbözik egymástól, és mindegyiken föl kell találni a spanyolviaszt?

Dr. Béres József: - Hát, ez lényegében különböző piacoknak tekinthető, hisz kezdjük ott, hogy milyen portfolióval, milyen termékekkel lehet elindulni ezeken, a piacokon, akkor már látjuk, hogy ugye, különböző fejlettségűek ezek, a piacok. Termékenként kell kimazsolázni, hogy mivel, hol lehet elindulni. Nyilván Ukrajnában a Béres cseppnek a hagyománya, ismertsége és folyamatos jelenléte tulajdonképpen a "90-es évektől fogva predesztinálta a terméket arra, hogy erősítsünk ezzel a termékkel. Akkor egy antifront készítmény, ami ugye, a frontérzékenységre, abból adódó tünetek kezelésére alkalmas. Ez iránt a termék iránt egy nagy piaci igény mutatkozott, és ez nagyon jól haladt előre, és halad előre ezen, a piacon. Ez egy teljesen piaci sajátosságként élhető meg, vagy fogható fel. Olyannyira, hogy 2007-ben például ez a termék a tíz legeredményesebb, vagy legfontosabb, vagy legjobb OTC termékké tudott válni egyfajta rangsorban, vagy versenyben ezen, a piacon. Romániában is egészen más a helyzet. Tehát, itt termékenként, nem csak az, hogy milyen a piacnak az igénye, hanem a versenyhelyzetet elemezni kell, milyen versenytársak vannak. Árakat elemezni kell. Alapvetően ezek, a döntő tényezők, hogy hanyadik belépők vagyunk ezen, a piacon. Mit csinálunk meg egy piacon, vagy a másodikak vagyunk. Érdemes belépni...

Műsorvezető: - És Romániában elsők voltak?

Dr. Béres József: - Bizonyos területeken igen. Tehát, például egy Béres Egészségtár termékcsaláddal elsőként lehetett megjelenni. Tehát, egy ilyen típusú termékcsaláddal elsőként lehetett megjelenni, de bizonyos vitaminok ott voltak. A Béres csepp önmagában nyilván egy kuriózum ezeken, a piacokon. Tehát, nagyobb a fogadtatása. Romániában még nyilván az erdélyi magyarságnak a fogadtatása könnyíti ezeken, a területeken a terméknek a bevitelét.

Műsorvezető: - Egyébként, ez kimutatható, tehát sokkal jobban fogy Erdélyben, mint mondjuk, Romániában általában?

Dr. Béres József: - Igen. Igen. Korábbi időszakokban elsősorban az erdélyi kereskedelemmel foglalkoztunk, de időközben meg kellett azt tanulni, hogy tulajdonképpen ahogy, részbe az Unióba beléptek, de, ahogy fejlődött a román piac, ugye ez az ország is egy főváros központú ország. És hát, a bukaresti jelenlétet és a bukaresti vásárlóerőt úgymond nem lehetett kihagyni ebből az országból.

Műsorvezető: - És önök mennyire érzik azt, amit ma rendszeresen hallok itt, vendégektől is, hogy Románia elképesztő módon pörög. Önök, a saját termékeiken keresztül érzik ezt?

Dr. Béres József: - Igen. Nem csak a termékeken, hanem úgymond a piaci szándékainkon, hisz nem csak az volt szándékunk valamikor, hogy termékeket vezetünk be, hanem akvizícióval esetleg vállalatokat vásárolunk különböző területeken, amelyek számunkra relevánsak, fontosak. És hát, ezekről, ha finom vagyok, akkor azt mondom, hogy lemaradtunk. Tudniillik olyan gyorsan fejlődött a piac és ennek, a gyors fejlődésnek ugye, a következménye, többek között egy óriási árnövekedés, ami bizonyos periódusokban művi, magas árakat jelentett, és hát, ehhez képest nekünk vékony volt a pénztárcánk. Ami még nagyon döntő a piacokon, hogy ugye, ezek azért rendelkeztek azért ezek, az országok is gyógyszerpiacokkal, ahol a helyi gyártóknak egyfajta korábbi és részben jelenlegi dominanciája megfigyelhető. És hát, ezek, a helyi gyártók általában alacsony áron értékesítenek termékeket. Tehát, egyszerűen vannak olyan árak, hogy emellé behelyezni egy Magyarországról jövő és megint bizonyos méretgazdaságossági nehézségekkel küszködő, de egyáltalán bizonyos alapanyagokat földolgozó, bizonyos munkaerő költséggel dolgozó gyógyszergyár nem tud elindulni reális árakon...

Műsorvezető: - Most egyébként Ukrajnában az akvizíció pont ilyen megfontolásokból nem jön szóba?

Dr. Béres József: - Nem, nem, nem. Az egy más téma. Tulajdonképpen az akvizíció ugye, hogy egy vállalat az mennyibe kerül, jó-e az nekünk, például a termékportfolió szempontjából, ilyen szempontból nyilván találhattunk volna vállalatot, itt inkább árproblémák voltak.

Műsorvezető: - Na, de hát pontosan a munkabérek és az azok közterhei lényegesen alacsonyabbak, vagy nem?

Dr. Béres József: - Igen, de lényegében időközben többé-kevésbé ezek, a gyógyszergyártók és mondhatom azt is, hogy termékek elfogytak. Tehát, ugye, azért érdemes megvenni egy kisebb vállalatot vagy, amit az ember meg tud venni, mert azzal piacot vesz, termékportfoliót vesz. Na, most hogyha ez drága és elfogy, akkor igazán nagyon nincs miről beszélni.

Műsorvezető: - Tehát már Ukrajnában is lemaradtak erről?

Dr. Béres József: - Hát, lényegében az ember erről apránként lemarad. Tehát, mindenképpen a célpont nem egy redundáns, tehát, egy hasonló termékportfoliójú cég megvásárlása, nem egy csöppség megvásárlása, hanem egy kompatibilis, azonos méretű, versenyképes, jövőképpel rendelkező valaminek a megvásárlása. Azt azért általában tudni kell, hogy a gyógyszerpiacon azért általában nem hemzsegnek ezek, a cégek, nem hemzsegtek és nem hemzsegnek, hisz egy kezünkön meg tudjuk számolni a korábbi magyar gyógyszerpiac szereplőit is. tehát, ami az átkosból adódóan. Tehát, azért ezek, nem azok a piacok, ahol nagyon sok szereplő van, nagyon sok célpont van, és ha ezek, ugye elkelnek, vagy olyan áruk alakul ki valamilyen oknál fogva, és nyilván itt a nyitás az uniós belépés, ez a várakozás ugye, magasan tartotta ezeket, az árakat és egy kisebb cég, ami nem tehet egy ilyen tranzakcióra, vagy akvizícióra föl mindent lemarad ebből. Marad egy más út, az, az út, amit jelenleg követünk, ami egy hasonló piacosítása a termékeknek, mint ami Magyarországon történik. Jelentős befektetést jelent ez, tehát, én azt tudom mondani, hogy ezeken, a piacokon még úgymond erőnkön felül költekezünk, hisz milliárdos, vagy milliárdot meghaladó marketingköltségeket jelent ez ezen, a két piacon. Viszont van egy hozama is ennek. Ez nyilván nem pénzügyi eredményben jelenik meg ebben a befektetési szakaszban, hanem a piaci növekedésben, az értékesítés volumenének növekedésében. És hát, itt az a jó hír, legalább, hogy 2006-ról 2007-re az amúgy nem túl magas, körülbelül 300 millió forintban export árubevételünk meg tudtuk duplázni ezeken, a piacokon. És a 2007-es évben ezek, elérték az 5-600 millió forintos árbevételt.

Műsorvezető: - És mikorra lesz ez olyan mértékű, hogy azt mondhatja, hogy ez már eredmény?

Dr. Béres József: - Ha a befektetések léptékét nézzük, akkor így kellene haladnunk tovább. Tehát, a 2007-ről 2008-ra újra dupláznunk kellene tulajdonképpen ezeket, az árbevételeket. Tehát, nagyságrendileg a milliárd forintos árbevétel sávba kellene kerülni, és ezeket, kellene utána tartani. Tehát, ebben az egymilliárd, másfél milliárdos sávban. És abban az esetben lehet itt arról beszélni, hogy belátható időn belül ezek a piaci befektetések nemhogy megtérülnek, de képesek pozitív cash flow-t termelni, pénzt termelni. Önjárókká válnak, kitermelik azokat a költségeket, amelyek folyamatosan, a jövőben is fel fognak merülni ezeken a piacokon.

Műsorvezető: - Nagyon elszaladt az időnk, úgyhogy most tartunk egy rövid szünetet. Meghallgatjuk a híreket és a hírek után folytatjuk a beszélgetést Dr. Béres Józseffel, a Béres Gyógyszergyár elnökével.

Műsorvezető: - A mikrofonnál Lakatos László. Folytatjuk a beszélgetést, Dr. Béres Józseffel, a Béres Gyógyszergyár elnökével és az első részben beszélgettünk a magyar piacról, illetve arról, hogy hát, a magyar piacon tapasztalható lassulást hosszútávon mindenképpen ellensúlyozhatja a külföldi piacok fejlődése. Maradjunk még itt egy kicsit. Ugye, a Béres Rt. holdingszerűen működik és láttam itt a tevékenységek között az ingatlanfejlesztést, beruházást. Ez is egy olyan láb, ami esetlegesen a gyógyszerpiaci hullámvölgyeket hivatott egy kicsit megtámogatni, vagy pedig, ez egy új irány, ami egy további fejlesztendő fő iránnyá válik?

Dr. Béres József: - Lehetséges. 2000-ben jött létre egy ilyen csúnya szóval holding központ, aminek egyik pillére nyilván a Béres Gyógyszergyár. Az is az óta működik, hisz lényegében egy szerből a Béres cseppből alakult ki. Ma már van ötvenegynéhány készítménye ennek, a gyógyszergyárnak. Úgy Isten igazából úgynevezett alaptevékenysége mi az embernek, nagyon nehéz megmondani. Én úgy gondolom, hogy elsődleges célunk, hogy ezt a családi tulajdonú vállalkozást életben tartsuk, tehát ilyen értelemben egy családi vagyonkezelő vállalkozásról beszélünk, aminek különböző lábai vannak. Nyilván érzelmileg nagyon közel áll hozzánk a Béres csepp miatt a gyógyszergyár. Ugyanilyen nagyon közel áll hozzánk a borászat. Nem áll annyira közel hozzánk természetesen az ingatlan beruházás, de próbáljuk a pénzeinket úgy helyezni és kihelyezni, és használni, hogy ezt az egyensúlyt megőrizze ez a vállalkozás.

Műsorvezető: - Most az elmúlt év az nem igazán sikerült jól ingatlan szempontból. Önök is érezték a problémákat, vagy ez önöket annyira nem érintette?

Dr. Béres József: - Egyrészt nálunk ez nem akkora volumen pillanatnyilag egyéb tevékenységeinkhez képest. Másrészt, én úgy gondolom, hogy a Béres nem igazán akar egy lakótelep, lakóház építő, tehát, egy ilyen standard ingatlan beruházás típussá válni. Hanem ha adódnak olyan lehetőségeink, ahol pénzünk egy kicsit jobban gyarapszik, mint más tevékenységekbe, akkor tesszük a pénzeket ide. A korábbi tevékenységekhez semmiképpen nem akarjuk se megölni, se összezsugorítani ilyen elképzelések miatt. Tehát, itt rendkívüli, adódó lehetőségekre van szükség, ahol a többi iparági hozamhoz képest lényegesen nagyobb hozamot tudunk elérni. Tehát, itt csak ezt keressük pillanatnyilag.

Műsorvezető: - Na, most ha már itt hozamról beszél, és rendkívüli nyereségességről, itt van a borászat, amiről azért azt lehet hallani, hogy Magyarországon, hát, a borászok igazából panaszkodnak, hogy nem az, az igazán nyereséges dolog, ez is inkább szerelem. Most ön is említette, hogy ez nagyon fontos önnek a borászat. Itt ez kettős kérdés lesz. Egyrészt ez valódi üzleti vállalkozás, vagy inkább szerelem? És, hogy mi módon lehet összekapcsolni, vagy van-e valamiféle összekapcsolhatóság a két tevékenység, tehát, a gyógyszer, vagy az egészséggel kapcsolatos szerek előállítása és forgalmazása, és a borok között?

Dr. Béres József: - Hát, olyan beruházási léptéken, ahogy ennek mi nekiestünk, mindenképpen ez egy vállalkozás és egy komoly vállalkozás, mert senki nem akar, az ablakon kidobni mondjuk, másfél milliárd forintot, amit mi tulajdonképpen egy nemzeti ügyért beletettünk a borászatba. Mert, ha megnézzük a különböző statisztikákat, akkor a legjobban ismert magyar termék az kétségtelenül a tokaji bor. Tehát, ebbe ilyen szempontból inkább egy nemzeti ügy beletenni és nem az ember a hozamot figyeli. Viszont, ha már ennyit beletett, akkor ilyen elvárásai vannak, hogy ezt jómaga, a kollegái, mindenki komolyan vegyék. Tehát, mindenképpen el kell jutni oda, hogy fönntartja magát ez a vállalkozás egyszer magát. És ez a vállalkozás egyszer megtérül. Ugye, a jó Isten is úgy akarja, meg hát a piaci és egyéb körülmény. Magunk részéről mindenképpen mindent megteszünk ezért, ami rajtunk múlik. Ennél többet ugye, nem tudunk megtenni ebben a kérdésben. Ami pedig, a kérdés másik részét illeti, ez az induláskor okozott főleg dilemmát számunkra ugye, mert nehéz összekapcsolni az egészséget az alkohollal. De, azt hiszem megmagyaráztam idáig, hogy a tokaji bort nem alkoholnak tekintem és különösen nem azon a szinten, ahogy ezzel mi, foglalkoznánk. Inkább művészetnek, vagy műalkotásnak tekinteném a borászatot. Hát, a közös tő az tulajdonképpen valahogy úgy adódott számunkra, és ez a hungarikum jelszóban sűrűsödik. Ezt szoktam mondani röviden és tömören, hogy a tokaji bor, ha nagyon egyszerűen fogalmazunk, akkor is legalább egy 500 éves hungarikum, és bízunk benne, hogy még egy 500 évet kibír. A Béres csepp a kutatásokat is beleértve egy 50 éves hungarikum és még reménykedünk, hogy egy újabb 50 évet ki fog bírni. És hát, úgy afféle három a magyar igazságként az utóbbi időben el kezdtünk foglalkozni egy picit tágabb értelemben az emberek egészségével. Abban az értelemben, tágabb értelemben, hogy nem szereket, tehát Béres cseppeket, és nem borokat, és tokaji borokat, amelyeknek ugye, anno megvolt a maguk roboráló hatása, ajánlunk az embereknek, hanem egyfajta öngondoskodást, egy úgynevezett Béres Egészség Hungarikum program keretében. Aminek az lenne a célja, hogy egy picit segítsük, tanítsuk az embereket arra, hogy túlemelkedve és fölé emelkedve az egészségügyi intézményrendszereknek, önmaguk kezébe vegyék sorsuk irányítását, és önmaguk egészségéért is sokat tegyenek, azért, hogy a magyar ismét egy egészséges nemzetté tudjon válni.

Műsorvezető: - Erről mindjárt beszélünk részletesebben is, de még egy picit térjünk vissza oda, hogy ha már Tokajról beszélünk és Tokaj Hegyaljáról, ott mostanában azért eléggé forró a hangulat. Két dologban is, az egyik ugye, az, hogy Szlovákiában is van, oda nyúlik a hegylába, igaz, hogy egy kicsit északabbra van, igaz, hogy másképp süt oda nap, de most már joguk van tokajit előállítani, egyrészről. Másrészről, ugye oda most erőművek, több is készül szlovák részről egy nagyon brutális széntüzelésű erőmű, magyar oldalról pedig hát, egy úgymond környezetbarát erőmű, amihez csak teherautóval lehet odaszállítani, nem túl környezetbarát módon a hulladékot. Ez az önök egészségmegőrző termékeire milyen hatással lehet, és most kifejezetten a borra gondolok.

Dr. Béres József: - Hát, ez főleg az én egészségemre van rossz hatással, mert ezeket, a híreket is ugye, az ember nehezen fogja föl és emészti meg, és nagyon veszélyesnek, és badarságnak, valahol, ha nagyon elrugaszkodom, akkor egy picit az emberiség ellen követett bűntetteknek fogom föl. Tudniillik, ha nagyon egyszerűen megfogalmazom az én gondolatomat ezzel kapcsolatban, a következőt tudom mondani. Számomra Tokaj Hegyalja most legalábbis a Trianon utáni, magyarországi része, az a szőlőről, a borról és turizmusról szólt. A szőlőről, a borról és a turizmusról kellene a jövőben is szólnia. Nagyon szomorú vagyok, a helyi emberek, a helyi vezetők, de akár országosak is ezt az egyszerű tézist nem értik, nem tudják fölfogni. Akinek, Magyarországon gyökere van, vagy Hegyalján szerintem - a gyökér alatt azt értem, hogy ezekben, a szőlőkben és borokban gyökerező gyökerei, és egy jövőképe is van, és egy felelőssége is van a jövő nemzedékek felé, akkor csak ebben tud elsősorban gondolkodni. Én tudom, hogy nagyon sok nehézség van. Én tudom, hogy nagyon kevés munkahely van, de mi másban lehetne itt keresni a munkát, egy világhírű, vagy akár a világ egyik legjobb borvidékén, mint a szőlőben, a borban, és a turizmusban? Ezekkel, szemben ugye, különböző megalomán és vitatható munkahely teremtő, kvázi energetikai beruházások paradicsomává szeretnék változtatni Hegyalját, amit én egyszerűen nem értek, és föl vagyok háborodva. Ami a szlovákiai tokajit illeti, ahogy említettem itt többször, mi törvénytisztelő és követő emberek vagyunk alapvetően, tehát, amit ők törvényesen tesznek, amit elfogadjuk. Erről természetesen otthon, vagy baráti körben megvan a magánvéleményünk, hogy, hogy alakultak ki ezek, a törvényes lehetősége, akár régen, vagy manapság. Nem ezzel van az óriási baj, hanem nem szabad visszaélni azzal a névvel, hogy Tokaji. Tehát, ha a határ mind a két oldalán ez csak előre viszik, emelik, jó minőségű borokat nyomnak ez alá a név alá, akkor ezzel lehet együttműködni, lehet menni közösen. Itt a veszély főleg az, hogy a Tokaji név az fölfele emelkedik a jövőben, lényegesen a különböző erőfeszítések hatására, ami termelői, állami és bármilyen erőfeszítés lehet. Vagy ezt különböző csoportok, különböző országok visszahúzzák, termelők visszahúzzák...

Műsorvezető: - Egyébként önök mit tudnak tenni? Van-e valamiféle lehetőségük, akár önnek személyesen, vagy az ön kezében lévő vállalkozásnak? Vagy akár ott a Hegyalján a többi gazdának, szőlészetnek, borászatnak? Tehát, van, arra módjuk mondjuk, hogy fölvásároljanak, akár komoly szőlőket a szlovák oldalon, hogy legalább rálátásuk legyen, vagy ez megoldhatatlan?

Dr. Béres József: - Hát, mi nem akarunk, és nem tudunk több szőlőt fölvásárolni, mert ez egy drága mulatság. Lehet, hogy van, aki ezt az utat járja. Mi ezekkel, a folyamatokkal szemben azt tudjuk csinálni, hogy a jog eszközével, amennyiben jogi eszközökre kerül sor, az emberi szó erejével, a közösség és szakértők erejével és nem utolsó sorban a média erejével fölhívjuk a különböző emberek figyelmét, hogy mi lenne a helyes cselekvési irány, és próbáljuk ezt így befolyásolni.

Műsorvezető: - Ez merre visz egyébként? Tehát, ennek látszik már az...

Dr. Béres József: - Én úgy látom, hogy egy picit jobb irányba visz, mert azért, ahogy itt ön megfogalmazta ezeket, a különböző beruházásokat, azért nincsenek ezek, ennyire betonba vésve, ahogy itt talán a felvezetésben elhangzott. Tehát, van itt egy csomó elbizonytalanodás a jövőt illetően.

Műsorvezető: - Na, most itt a...

Dr. Béres József: - Természetesen egy csomó tévhit is.

Műsorvezető: - Akkor még egy pár szót, azért erről ejtsünk, merthogy elég keményen érinti az ön vállalkozását.

Dr. Béres József: - Akkor had menjek bele, ami miatt mondtam, hogy ez az egész hír talán az én egészségemet is befolyásolja. Az, az, hogy Erdőbényét se kerülték el ezek, a típusú megközelítések. Erdőbénye egy sok egyéb hagyományán túl egy bányászattal foglalkozó település volt. Az első bányák, kőbányák az 1800-as évek végén nyíltak. Az akkori hagyományos bányásztechnikákkal. És ez időről időre ez a bányász, kőbányászati téma előtérbe kerül. Aludtam nyugodtan, mígnem 2007. augusztus - mondjuk - 15-én kaptam egy levelet egy bányahatóságtól, hogy akár az én dűlőim között - természetesen önkormányzati területeken is fúrásokat fognak végezni egy külföldi cég magyar leányvállalata kovaföld bányászat céljából. Hát, akkor én egy napig nem aludtam és akkor gyorsan egy fogalmaztunk egy fellebbezést és akkor ez, az úgynevezett jogi út, amit említettem, hogy a jog eszközével ellenállunk, hogy ezek, a kártétemények, környezeti, emberi, egészségi és egyéb gazdasági kártétemények ne következzenek be. Aztán ennek, van egy jogi procedúrája is a továbbiakban. Az embert azért ez csak úgy foglalkoztatja, hogy valahova befektettem másfél milliárd forintot, én, Béres Jóska, akinek semmi közöm Tokaj Hegyaljára. Odamegyek, hogy segítsek Tokaj Hegyaljának, segítsek az országnak, egy meggyötört országimázst hozzunk rendbe az ismert tokaji bor segítségével, de rajtam kívül senkinek nem érdekes, hogy ott a földjeim között bányát építenének, és bányatelekké alakítanák át. Ez az egész história átmegy 52 hatóságon. Mindenki engedélyezteti. Senkinek nem fáj, hogyha esetleg Erdőbénye egy bányavárossá, egy gödörré, egy elhordott hegyekké válik, csak nekem. Mert ez végül is, ha nem állok ellen, nem állunk ellen, ez oda vezet, hogy a szőlőim lógnak a levegőbe, nincs a gyökerük alatt talaj, hisz a föld kincse az államé, az állam erre koncessziót ad, és odaviszi a mai világban ezeket, a kincseket - legyen az kovaföld, arany, olaj, vagy bármi, kő - ahová akarja. Tehát, ez engem rendkívüli mértékben fölháborít. Természetesen nem leszek ettől öngyilkos, hanem a magunk eszközeivel, amelyek jogiak, emberiek, szóbeliek, média és a többi, és a többi, próbálunk ez ellen küzdeni, mert én továbbra is csak egy vesszőparipám tud lenni, hogy Erdőbénye is, és Tokaj Hegyalja is az én véleményem szerint, és egy egészségesen gondolkozó nemzet nem szólhat másról, csak a szőlőről, a borról és a turizmusról. Szőlő van, bor van, a turizmust kellene fejleszteni. Úgy nem lehet, hogy gödröket ásunk egy borvidék közepére. Úgy nem lehet, hogy teherautók százait küldjük egy borvidék szélére. Úgy nem lehet, hogy erőművekké alakítjuk át Hegyalját. Úgy nem lehet, hogy a környezetünket nem kíméljük meg. Ezek, csak mézesmadzagok, amelyeket elhúznak az emberek orra előtt, akik az egyébként már ismertetett gazdasági körülmények között érthető módon azon a területen különösen mélyponton vannak.

Műsorvezető: - Beszéltünk az ön egészségéről és közben itt féltem is, hogy esetleg itt lesz valami probléma. Elég vehemensen fölháborodott. Ha már ugye, beszéltünk a hungarikumokról, akkor ugye, említette ön is a Béres Egészség Hungarikum programot. Ön szerint valóban az egészség az lehet egy hungarikum, hiszen pont az ellenkezőjét tapasztalom. Tehát, hogy Magyarországról, hát, nem az egészség jut az emberek eszébe, hanem inkább az, hogy a halandóság az rosszabb, mint Európában, átlagban. Egy férfi átlag tíz évvel él kevesebbet, egy nő is majdnem ennyivel él kevesebbet, mint Európa szerencsésebbik felén. És, hát, ami nagyon borzasztó, a csecsemőhalandóság is nálunk az egyik legmagasabb Európában. Hogy lesz ebből hungarikum? Hacsak nem ez.

Dr. Béres József: - Hát, úgy, ahogy jómagam ugye, megküzdöm azzal, hogy próbáljak egészségesebben élni naponta, mert ugye, az egészség végül is egy nagyon relatív dolog, hogy kit, mit tekintünk annak, és ez mindenkinek, tehát, egy magánembernek, egy családnak, egy közösségnek, egy társadalomnak is egy küzdelem, akár egy napi küzdelem. És, ahogy én próbálom magam ebbe az irányba lökdösni, hogy egészségesebb, vagy legyek kevésbé beteg, legyek fittebb, és a többi, és a többi. Úgy, úgy gondolom, hogy a társadalmat is, közösségeket, családokat, társaságokat is lehet... Vegyük összességében a társadalmat is lehet ebbe az irányba noszogatni. A másik véleményem erről a kérdésfelvetésről tulajdonképpen az, hogy az ember próbál néha egy kicsit olyan nagyobbat álmodni, hogy na, valami, ami még úgy foglalkoztatná, hogy bizonyos lépéseket tegyen efelé. És mi, úgy gondoltuk, hogy itt a múltunk, tapasztalataink, tudásunk, hitelességünk megvan. Meg még tudunk egy picit szervezni, meg még tudnánk erre valamennyi pénzt is áldozni, hogy egy kicsit, ahogy korábban is említettem, fölemelkedve a napi, üzleti, profitérdekekből, az ember a saját nemzettársainak valamit próbáljon még adni. És akkor ebből alakult ki ez a Béres Egészség Hungarikum program, ami lényegében egy nemzetet átfogó, vagy legalább az országban élő embereket átfogó, magyar embereket átfogó egészségmegőrző, egészségnevelő, betegségmegelőző program lenne.

Műsorvezető: - Erre mennyire lehet partnereket találni?

Dr. Béres József: - Szerintem nagyon sok partner van rá, hisz nagyon sokan gondolkodnak így magánemberként, orvosként, szervezetként, természetgyógyászként, kórházként, egészségneveléssel foglalkozó emberek, intézmények. Országos Egészségfejlesztési Intézet, és a többi, és a többi. És ezek, az emberek egy része meg is jelent nálunk, és így tudunk fejlődni tulajdonképpen ezzel, a programmal. Ha szabad két mondatot mondani, akkor lényegében az első évben azt történt, mert ott tudtuk megfogni a dolgot, hogy egy kicsit ilyen egészségnevelésbe fogtunk a média segítségével. Tehát, azokat a problémákat, krónikus betegségeket, vagy állapotokat próbáltuk egy kicsit megvilágítani, tudományosan, de egyszerűen, ami leginkább elvezet Magyarország egészségügyi, az emberek egészségügyi problémájához. Itt gondolok, ha életmódot veszek a mozgásszegény életmód, túlzott táplálkozás, elhízás. Ha a betegségeket veszed, szív- érrendszeri betegségek, mozgásszervi betegségek, ezen belül osteoporosis, daganatos betegségek. Ezeket, dolgoztuk föl havonta és tettük közkincsé. Nagyon egyszerű üzenetek formájába, mert hiszek benne, hogy nem csodák, tehát az emberek megint csak nem képesek csodákra, de biztos képesek apró lépésekre, amit naponta képesek megismételni.

Műsorvezető: - Van ebben már valami tapasztalat? Tehát, le lehet szűrni, hogy mennyire volt sikeres az...

Dr. Béres József: - Semmiképpen. Nincsen. Semmiképpen nincs. Abban az értelemben igen, hogy volt iránta érdeklődés, tehát, ahol akár egy egészségügyi fórumon, vagy egy lakossági egészségügyi napon megjelentünk, ott jöttek az emberek érdeklődtek, meghallgatták, amit mondunk. A média jól állt ehhez az ügyhöz hozzá, tehát sikerült ezt országossá bővíteni, ezeket, az információ átadásokat, de gyakorlati haszna, és eredménye, ami mérhető, olyan, ilyen rövid idő alatt nem lehet.

Műsorvezető: - Egyébként, bár tudom, és véletlenül sem akarnám összekeverni, mert azt mondta, hogy ez egy kicsit a felülemelkedés a profiton, de hát, gondolom azért mégis köthető ez valami módon az alaptevékenységhez, vagy az induló tevékenységhez.

Dr. Béres József: - Mindenképpen, hisz, ahogy említettem ebből indulunk ki, hogy valamit tudunk. Nyilván a szereink is részben ebbe az irányba mutatnak is, hisz a Béres elsősorban az egészségmegőrző szereiről híresült el, kevésbé a terápiás, vagy a kemény terápiás szerekről. Tehát, mindenképpen a házunk táján mozgunk ebben az esetben is. Na, most ugye, aminek valamilyen mérhető hatása lenne, az, az, ahogy korábban is helyesen megfogalmaztuk, hogy egyfajta mozgalmat csinálni ebből az ügyből, és talán most, a napokban jön el az idő, hogy elindulunk ezen, az úton, aminek, már ha megvalósul, akkor lehet talán mérhető, számszerűsíthető eredménye. Ha nem is feltétlenül a halálozási számokban közvetlenül, de próbáljuk a kockázatalapú egészségmegőrzésről a dolgokat egy picit átterelni nem otthagyva teljesen azt magára egy ilyen közösségalapú egészségnevelés, egészségmegőrzés irányába...

Műsorvezető: - Ez, az a kezdeményezés, hogy kis városokat, kis településeket megkeresnek és ott közvetlenül a közösséget próbálják megszólítani?

Dr. Béres József: - Így van. Igen, ez ilyesmiről szól, hogy kis településeket, amelyek lakossága 5 és 10 ezer közé esik, kiválogatva megpróbáljuk az ottani vezetőket és civileket fölkészíteni arra, hogy, hogyan működjenek közre abban, hogy ezek, a közösségek egészségesebbekké váljanak.

Műsorvezető: - Egyébként erre van fogadó készség?

Dr. Béres József: - Van. Igen. Tehát, ilyen település emlékem szerint van az országban olyan körülbelül 150 darab, és ebből több mint 50 elfogadta a meghívást, ahol ezeket, a közösségeket megtanítanánk arra, illetve az onnan érkező vendégeket, embereket, hogy hogyan kell a településeknek egészségtervet írni, amely terv alapján, ha az megvalósul - természetesen ehhez majd pénz is kell bizonyos helyekről...

Műsorvezető: - Ezt nem önök adják akkor.

Dr. Béres József: - Részben fogjuk. Kis részben fogjuk mi adni, mert vannak ilyen pilot projekt elképzeléseink. Tehát, egy pár megvalósításhoz mi is adunk pénzeket, de azokkal a forrásokkal, pályázati lehetőségekkel kellene élni, és ez egy eszköz is ahhoz, hogy élni tudjanak ezekkel, a lehetőségekkel, ezek, a közösségek, amelyekkel ezeket, az apró lépéseket - mert itt megint nem nagy dolgokra kell gondolni és semmiképpen nem arra kell gondolni, hogy amit az államnak meg kellene csinálni azt csináljuk meg így. Az állam dolga az egy, tehát, akár egy ellátórendszer jelen esetben még, a másik pedig az, hogy a közösség hogyan tudja a maga táplálkozását, mozgását, gyerekeit, ifjúságát egészségesebben nevelni és fölnevelni ott, ahol laknak. Tehát, azon a lakóhelyen.

Műsorvezető: - És erre vannak már partnerek?

Dr. Béres József: - Igen. Hát, az egyik partner...

Műsorvezető: - Már, aki pénzt is ad, én arra gondoltam. Mert olyanok, akik szívesen részt vennének ilyenbe, hogyha még pénz is jár hozzá...

Dr. Béres József: - Olyan partner nincs, de itt jelentős, ismereteink szerint jelentős források fognak megnyílni az ilyen célra. A múltban is rendelkezésre álltak ilyen források, a jövőben is rendelkezésre fognak, és a cél az, hogy ezekkel, a forrásokkal az emberek tudjanak élni. Tehát, ezek, a pénzek ne menjenek el, hanem erre a célra és mi esetünkben pedig, az egészség céljaira legyenek ezek, fordíthatóak.

Műsorvezető: - Hát, remélem, hogy nem sokára beszámolhatunk a sikerekről is. az időnk azonban elfogyott. Én nagyon köszönöm, Dr. Béres Józsefnek, a Béres Gyógyszergyár elnökének, hogy elfogadta a meghívásunkat. Kérem, tegye máskor is.

Dr. Béres József: - Köszönöm szépen.

Műsorvezető: - A hallgatóknak köszönöm a figyelmet, hallgassák továbbra is a Gazdasági Rádiót. Búcsúzik a műsorvezető, Lakatos László.

Forrás: Gazdasági Rádió